2009. október 20., kedd

Bánkódni ugyan érted már nem fogok.
Ezt a szerepet túl sokáig játszottam.
Élveztem a színpadot tetszhalottan.

Mégis mi ez a megmozduló csendben?
Magányos némaság kúszik rám.
Halk gyász fátyla lepi éjszakám.

Ilyen csendet nem hallottam sohasem.
Zuduló fájdalom ilyen csendes
Az elszorított erekben.

A halál ilyen csendes.
Vagy az ördög a tengeren.
Nem is az ördög csak a hajó.

Fültépő csendre panaszkodom.
Szörnyű csend, mint a Semmi.
Alig hallható.

10:52| ryoga |


2009. június 12., péntek

Weöres Sándor: A holdbéli csónakos

Hihetetlen! Kalandos játék húsz képben, színmű, bábjáték, musical :)

Az ókor mesés idejébe viszi vissza az olvasót, feltűnik néhány ismert név (Huang-ti, Menelaos, Helena, Bolond Istók, Paprika Jancsi), keleti és európai mítoszok szereplői is, de ez mind összefolyik a Weöres fantáziája által megteremtett sajátos harmonikus a történelem homályába vesző világban.

Felcsendül sok-sok népdalszerűen megkomponált dal, nép csúfolók, szerelmi énekek, virágénekek:

"Sej, elaludtam,
Sej elaludtam
Álló víz partján
Álló víz partján." (WEÖRES 1981: 491)

"Jui néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -" (WEÖRES 1981: 510)

Továbbá a Petőfi, vagy Arany népies költeményeit idéző stílus, ide a mű fő dalát egy is említhetem:

"... eleget sírtam a födli porban,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
Nem él a földön, akire vágyom,
holdbéli csónakos, te légy a párom." (WEÖRES 1981: 511) 

Számomra szórakoztató volt a sok különféle versbetét, amikhez gyakran zenei utasítások is társulnak. Weöres zenét és látványvilágot is képzelt a színműhöz. És bár csak némán, magamban olvastam, mégis nagyon el tudta ragadni a fantáziámat, és el tudtam képzelni, mikor milyen zene és látvány illik a műhöz. Képes volt megszólalni.
A karakterek mesei hagyományokra támaszkodnak, merítenek az ókor mítoszaiból, az istenvilágban keveredik a görög mitológia, a sámánizmus, a bálvány imádás. Mesei és homéroszi fordulatok, lányrablás, varázslás, hadakozás, bolyongás, mint Odüsszeusz. Nagyon színes a paletta, de olyan finoman símulnak össze!
Az egész számomra azt éreztette, hogy igen, az ember végtére is csak ember, és akárhol éljünk, a hiteink a gondolataink, valahogy mind egy tőről fakadnak, és mind összeférnek egymással. Erre bizonyíték, hogy Weöres milyen szép mesét csinált.
Emelett nagyon emberközeli is lett. A szép hercegnő az isteni szerelemről álmodik, mikor a boldogságot rejtő valaki közelebb van hozzá, mint hinné, de milyen sokat kell vesződni, mire erre rájönnek. Valahogy egy kicsit a Love Hina történetére emlékeztet, bár másmilyen a hős. Nem épp szerencsétlen, de ugyanúgy nem férnek össze az elején a hercegnővel :)
Ja és a történet rendkívül humoros amikor kell, de mégis feszült tud lenni, ötvözi a régi Star Warsok vagy Az ötödik elem hangulatát is számomra :) 
Annyira jó volt, hogy rögtön a kétórás olvasás után (vizsgára kell) írok is róla, pedig egy lusta disznó vok, de mégis, szóval ez tényleg valami! :)

16:01| ryoga |


2008. február 24., vasárnap

Sweeney Todd

Never forget.
Never forgive.

Ez Sweeney Todd jelmondata. Úgy érzem hallottam már valahol! De Sweeney Toddhoz is éppúgy illik.

London tényleg szar egy hely lehetett, gyakran ábrázolják egy pöcegödörnek filmekben, amik így a 19. században játszódnak. Ahogy ST érkezik a hősszerelmes fiatal fiúval a hajón egy olyan London tárul elénk mégis, amilyet még sosem láttunk

There's a hole in the world like a great black pit
and it's filled with people who are filled with shit!
And the vermin of the world inhabit it!
and it goes by the name of London.

Sweeney tele van gyűlölettel és bosdzúvággyal, más sem maradt belőle. Pedig jó ember volt. Csak a város főbírája szemet vetett még fiatalabb korukban a csinos szőke feleségére, és elvette tőle, őt pedig börtönbe vitette. Távoli helyekre. Hát nem csodálom, hogy Sweeney bosszúéhes.

A főellensége a bosszújának legfőbb alanya nálánál sokkal undokabb szereplő, félelmetes, perverz és gonosz. ST-nek szurkoltam személy szerint. Azt szerettem volna, hogyha bosszút áll. De nem elég neki az egyszerű bosszú, olyan elmélyedt benne az emberundor. Egyébként a úgy is értelmezhetjük, hogy az egész világ romlott, és ST és új társa tevékenysége, csak ennek a söpredéknek a terméke, semmi különös kegyetlenség, vagy véres gyilkosság. Csak kereslet-kínálat.

"Vagy kiszolgálunk

vagy felszolgálunk"

Ez a boltjuk jelmondata.

Mégis a túlzott bosszúvágy bűnök elkövetése, gonoszsággá alakul át, és már az elején sejtettem, hogy ez a hős megbűhődik a tetteiért, mint Achilles is. A gyilkos gyilkos által hal meg ugye.

A zene valami régi musicalek hangulatát idézi, nem éppenséggel mai. Nagyon disszonáns néha, de jól illeszkedik a filmben a baromi jó látványvilághoz. A szereplők átérzik és humort visznek a játkuk és éneklésük által a tragédiába. Nem mászott a fülembe, de a jó volt... Hát erről ennyit. Még na csak annyit, hogy a filmben minden szépen illeszkedik. A karakterek motivációi az események folyamata. Utalások vannak benne, jelképek. Jól komponált mű és ezért érdemes megnézni, többször is talán. Biztos sok minden bennragadt még, amit elsőre nem lehet észrevenni. De jó élményt nyújtott

22:53| ryoga |


2008. január 22., kedd

Házasság-költészet

Tóth Árpád

Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

A magyar líra igazából egyedülálló alkotása, hiszen a már évek óta tartó házasság és együttlét, nem szokott ilyen szépséget eredményezni, ez az egyszerű földi érzés, pedig egyike lehet a legcsodálatosabb dolgoknak a világon. S itt a kis sms-ben írt párja:

Haibara Ai:

"Olyan furi érzés
kerített most hatalmába,
hirtelen eszembejutott, h
tényleg milyen
őszintén
nagyon
Szeretlek"

9:59| ryoga |


2008. január 10., csütörtök

I'm the big, ancient, unique Disnosaurus!   *named by Dóci

20:53| ryoga |


2008. január 3., csütörtök

Hallgassátok blink182-dysentery gary - hogy rohadna meg a világ ;)

0:29| ryoga |


2008. január 2., szerda

Újévi bejegyzés

   Szaloncukornál voltam házibuliban! Jól éreztem magam, ezek a bulik érdekes példái annak, hogy egyáltalán nem kell piálni, ahhoz hogy jó legyen egy buli. Sőt az csak elrontatni tudta volna ezt az aktív bulizást, ha sokat piálunk, mert mindenféle jó játékokat játszottunk, amikben aktívkodni kellett és jó is volt. Pl Eyetoy, meg Activity, meg olyan hogy húzni kell és aki a koronát húzza az szivathatja a randomra választott többieket valami feladattal. Ezekről mind vanak képek a megfelelő bejegyzésnél www.elyon.freeblog.hu -n. Meg táncoltunk (salsa) a pincében, és mindenhol mindenki beverte a fejét. Én ahhozképest hogy úgy mentem oda, mint a 20 éve raboskodó halálraítélt, amire meg is volt az okom sajnos :(, nagyon jól elvoltam, bulik közül egyik legjobb volt, a társaság meg a foglalatosságok szempontjából. Én a bulin láttam egy tündöklő, lánykát először rózsaszínben és pirosban, ilyenkor mindig még sokkal vonzóbb számomra, mint amikor elernyedten a karomba süpped, és hihetetlenül oda voltam érte, hogy szeressen. De nem teljesülhet minden vágy csakúgy hipp-hopp. Az éféli keringőnél megszédültem, végképp megszédültem, azt hiszem elvesztem, abban a két kék szemben, ezer emlék jutott az eszembe, majdnem úgyanúgy nézett, mint akkor, amikor legutóbb szédelegtünk a tánctól, de az lehetetlen, nem tudom tudnak-e hazudni a kék szemek, mert nem szoktak. De mindig érhetnek meglepetések.

Tegnap pedig szánkóztunk és nagyonjó filmet is néztünk; Rebecca a címe és Hitchcock (jajne nem tudom ezt leírni), ahhoz képest, hogy régi különlegesen jó volt. Örültem az együttalvásnak is, ismét féltően ölelgettem.

22:51| ryoga |


2007. december 30., vasárnap

Nem akarok még aludni menni

Mert az álmaimban téged látlak

És ha felébredek arra gondolok

Hogy nem lehetsz ott

22:52| ryoga |


2007. december 28., péntek

Szerettél  ............ Szeretni foglak
          nincsen összhang
mind
        el
             csúsz
                       nak
                              a vágyak

nehezen találkoznak.

17:34| ryoga |


2007. december 25., kedd

Karácsonyi itthonlét

  Réges-rég nem írtam már. De most a ráérésem a csúcspontján hajlandó vagyok némi időt szakítani erre :)

  Ugyebár egyetem van meg minden, 10 000 oldal olvasnivaló, két beadandó dolgozat, ilyesmi :) De még lehet odázni, lehet csak lélekben készülni rá, egy-két napig. Aztán eljön az idő, amikor az életemet ez fogja kitölteni. A vizsgázás meg a beadandók írása.

  Az eddig eltelt napok és a fennmaradó idő viszont még az édes semmittevés jegyében telhet. Olyan jó amikor nem történik semmi :D Legalábbis jobb mintha valami rosszat kell csinálni. Semmit tenni unalmas, de könnyebb békében lenni vele, mint amikó valami uncsit kő. De legjobblenne ha sok érdekes és jó dolgot kéne csinálni, nem a bulizásra gondolok. Szét van esve a világ nem volt jókis osztálykarácsony, mivel azt mindig MI csináltuk, zenélés éneklés ilyesmi, olyan jó volt, most tudom csak igazán értékelni.

   Voltunk a mamánál, az nem volt rossz, de ezen kívül senkitől még egy jó szót nem hallottam, telefonon sem. Én sem hívtam senkit boldogítani, miért én hívjak ugye? Mindenki így gondolja. Találkoztam az Álmossal még vasárnap. Ő valahol élet és halál között lebeg. Meglátszik hogy vizsgázik, nem evilági lény :D Rosszul viseli. Hmmm elálmosodtam ebben a nagy írásban :D

   Extra uncsi de kényelmes a karácsony, még vagy egy komplett hetet el tudnék így tölteni. A friss DVD-kkel a könyvekkel, a masszírozós székkel, apa csillagkémlelő távcsövével, a sok bejglivel meg csokikkal, és főleg a karácsonyfával, még így a magányosság ellenére is, de vár Pest :) JÓvanna megyekmá!

23:27| ryoga |


2007. október 30., kedd

a Zálmos írta :D álmosan

Egy
 

Bödecs László kilépett az egyetem főbejáratán. Újabb fárasztó, és meglehetősen unalmas napot hagyott maga mögött. Amikor megcsapta arcát a budapesti szél, valami miatt úgy gondolta, hogy ez egy barátságtalan budapesti szél. Magába nézett, és fásult üresség lett úrrá rajta, maga alá gyűrte a kongó létnélküliség. Azt kérdezte magától, hogy miért kell neki nap, mint nap megtennie ezt a barátságtalan utat az albérlettől az egyetemig, és vissza. Miért kell neki metróznia? Maga sem értette miért, de egyáltalán semmi kedve nem volt aznap metrózni. Tisztában volt vele, hogy ha nem teszi meg, akkor nem jut haza. Mégis, valami megmagyarázhatatlan eredetű erő azt sugallta neki, hogy ne tegye, mert nincs már semminek értelme. Gyalogolhatna, de ahhoz sem érzett semmi késztetést. Mi több, arra sem tudta elszánni magát, hogy lépjen egyet a lábával. Úgy érezte, hogy beszippantja a végtelen üresség, a világ vákuuma. Rádöbbent, hogy semminek nincs értelme. A járdán állt, és nem mozdult többet. Soha többet.

21:48| ryoga |


2007. október 19., péntek

21:25| ryoga |


Az ördög sosem alszik

21:25| ryoga |


2007. október 17., szerda

Fagyos volt ez az őszi reggel, de alig figyeltem rá, úgy siettem éppen, hogy beérjek az előadásra, amin már három hete nem voltam. Igencsak oda szerettem volna érni, korábban is sikerült kelnem, indulnom, mint az utóbbi héten, amikor végül elkéstem. Alig fogtam fel valamit a külvilágból, nem emlékszem például egyetlen arcra sem, vagy emberre aki szembe jött volna, nem emlékszem az autókra, hogy volt-e valaki éppen a Füvészkertnél,  vagy hogy mi volt kiírva a sarki étkezde menütáblájára.

            Csak azt láttam, amikor kifordult a sarkon egy fiú akit régóta ismerek, de éppen csak derengett már, hogy kicsoda is. Szembe nézett velem, aztán elindult a másik irányba sebesen. Újból eltűnt a sarkon. A szám tátva maradt kicsit, szólni akartam neki, megtorpantam, de hamar észbe kaptam végül, és még gyorsabban, de kevésbé szenvtelenül utána iramodtam. Megpillantottam a hátát, ekkor idegenek sokasága jött szembe a Klinikák felől, külföldiül beszéltek többen, de még többen nem is beszéltek, csak a sietésük különös zaja hatolt felém, az ismerős kerülgette őket, gyorsan és céltudatosan, alig-alig villant ki a háta a tömegből néha, nem közeledtem felé, mert legalább annyira sietett, mint én.

            Azt gondoltam a mozgólépcsőn beérem, ekkor azonban egy tömeg az Üllői út másik oldali járdájáról éppen átjött a zöld lámpán, így amikor odaértem, éppen nagy volt a tömeg. Valahol a tömeg elején volt. Én hátrébb. Zsúfoltan, kettesével álltunk minden lépcsőre. Mozgólépcső... Már esélyem sem volt utolérni, hacsak lent nem szambázom át a tömegen valahogy.
            Megpróbáltam, kis híján feldöntöttem valakit, nem tudom kit, de nem is érdekelt. Bent állt a Metró, sokan szálltak le róla megnehezítve a dolgomat, de már közelebb volt nagyon közel, láttam a hátát. Két karnyújtásnyira. Egy… Éppen felszállt. Ekkor vágódott be az ajtó.
            Mintha szilánkokra tört volna a pohár a kezemben, megijedtem. Az metróajtó visszfényében láttam a tükörképem.

            A metró elment. Három perc múlva jött a következő. Beértem az előadásra.

21:04| ryoga |


2007. október 1., hétfő

Paloták

   Ott vannak például a paloták! Azok egykor csodálatos báloknak adtak otthont, táncnak és zenének, ételeknek, italoknak, költeményeknek... És ma könyveknek! Igazi könyvpalota, és ahogy belépsz még nem tudod, csak azt, hogy ez egy más világ. Aztán átmész néhány termen, feljebb néhány emelettel, és amikor belépsz nem hiszel a szemednek! Csillárok, aranyozott tapéták, parketta, cirádás mennyezet, jobb szó eszedbe sem jut, nem akarod hogy elragadatatásodban, valami érthetetlent mondj... és szépen megmunkált fa vitrinekben ott állnak a könyvek, évszázadok tudománya, és szépsége. És táncolni szeretnél közöttük. Az ilyen palota emberekhez nem is méltó csak könyvekhez.

20:55| ryoga |


2007. szeptember 26., szerda

pesti magány. elhidegülés.

már kezdem megszokni, hogy ne nézzek a koldusok szemébe, hogy nyugodtan beszélhetek magamban, hogy senki nem nevet a vicces embereken, hogy sok a vak, hogy sok a béna, mégtöbb a külföldi, sok a szép lány, hogy egy mosoly semmit sem jelent, hogy kiszolgálnak a gyorsétteremben, se több se kevesebb, hogy telefonálsz, de nem elérhetőek, hogy mindig várni kell, csak nem annyit, hogy a legkisebb távolság is hosszabb,

a sötétséget, a büdöset, a máló falakat, az űröket az emberek között. Budapestet.

17:52| ryoga |


2007. szeptember 17., hétfő

Lassan a csúcsíves tornyok tetejéről lecsúszott a lemenő nap vér és bronzszínű leple, átadva a helyét a mohón kúszó sötétségnek, ami hűvös, szeles légkarmaival kapaszkodott föl rájuk. A fény eltűnését a sötét toronyszobából résnyire tárt függönynél figyelte egy alig mozduló hűvös szempár. Nem volt tartós a sötétség, ugyanis körül a város fényei hamar kigyúltak, hogy elűzzék a jégkarmú sötétségdémont. A szempár nem élvezhette a sötét gyönyörűségét túl sokáig. Az emberek a percnyi csend után kidugták az orraikat az odúkból és szimatolva, mint megannyi éhes patkány ellepték a friss éjszakát.

- Nahát, nahát… Budapest.

21:55| ryoga |


2007. szeptember 9., vasárnap

- Most nézd meg. Hát ezt jól megcsináltad te barom!

- De.. de én nem értem, miért? Mért kell, hogy így sírjon?

- Mert szeretett, de te pf...

- Énis őt ezerszer...

- Ugyan, nem kell a duma, nekem ne akard bemagyarázni.

- Dehát tényleg... Nem akartam megbántani, mért nem elég, hogy csak őt szeretem, és nem fordítok akkora figyelmet senki másra?

- Ez meg milyen szöveg? Talán nem magaddal foglalkozol a legtöbbet? Nem a kis piszkos vágyaidon töpreng az agyad amíg csak ébren vagy, és amikor álmodsz?

- De az egészet el sem tudom képzelni nélküle... akkor üres az egész.

- Szóval csak kihasználod? Hogy rohadnál meg. Elég ebből, megérdemled, amit kaptál! Nem az első eset, hogy barom voltál.

- Hibáztattok... megértem, de ez... ez csak... meggondolatlan voltam, de gondoltam rá, a fejemben volt, vigyázott rám, nem adtam volna magamból többet, csakis őt szeretem, csak vele jó. A szerelem miatt.

- Kétszínű... te bízol magadban még? Én már egy szavadra sem adnék... egyetlen szavadra sem!

- Most mit tegyek... megbántam. Semmit sem tudok tenni... nem tudok többet adni a szerelmemnél.

- Vágd le a fél karodat. Állj kézen a házuk tetején amíg le nem könyörög. Akkor sem segít. Szar alak vagy...

- Meg akarok változni.. így is sok áldozatot hoztam.

-Egy kapcsolatban...

- Hagyd ezt... az életet mégsem adhatom fel. De hű maradok. Az álmomhoz. Hozzá...

23:56| ryoga |


2007. július 10., kedd

No net, new house, Olasz, Balaton-Fenyves,Tihany...

...és még nincs vége a felsorolásnak, ez a nyár teljesen őrült, én már azt sem tudom hol áll a fejem, ma megkaptam a hátam mögött, hogy "jajj, de sajnállak..." amikor azt mondtam a próbán, hogy bocsi nem leszek, mert három hét Ibiza... És igen, én is beszólnék magamnak, ha nem lennék a saját helyzetemben, ugyanis van úgy, hogy az ember már legszívesebben a föld alatt feküdne pár napot teljes csendben, mert kimerült, hogy mindig valahol, valamit kell csinálni.
   Nálam tulajdonképpen egyáltalán nem erről van szó. Én már régóta egészen elfoglalt vagyok, sok nagyon jó dologbak van részem, nagyon sok mindent szeretnék csinálni. Egyszerre szeretnék próbára járni, fellpéni, babázni a barátnőmmel, barátokkal lenni, bulizni, pihizni, játszani, gitározni, a leghőbb vágyam egy együttes, ami már úgy a siker kapujában áll, hogy gyakorlatilag nem is létezik... most röhögsz, de így van. Erre én is megeresztek egy mosolygó arcot :)
   Úgy kezdődött, hogy leérettségiztünk ugye... aztán mintha víz alól bukna fel egy gumilabda, indult meg az áradat, amit Nyárnak hívunk. Olaaaasz. Balatoooon.... Minden :)
   Ezek olyanok voltak, hogy nem is lehet mesélni róla, azon kívül talán, hogy életemben először bungee jumpingoltam, az volt a csúcspontja számomra az olasznak, az első bungee pedig nagy dolog ám, de azért sok más is volt. Balcsin úgyszintén. Tihany nagyoncép. Mint a fiatal házasok úgy éltünk Dorcival a kis lakásban. Szép nagyon a kilátás :) Jajj erről sem tudok igazán mesélni, annyira bennem van az érzés, de hiába, nem tudnám átadni senkinek, meg nem is érdekelné ugyebár, max ha ha családregény formában írom meg. Most lesz Jekyll és Hyde Pesten, meg Vámpírok bálja, ezekre már van jegyem, meg tökre várom, aztán felvételi a Jordán Tamás féle induló szombathelyi színházdologba. Nem is utána hanem közben... aztán 3hét folydogálós- csordogálós Ibiza Dorcival. :)
   Amúgy kiköltöztünk és nincs netem... és nem is lesz soha. Pedig jó a házikónk. Szeretném, ha lenne net...

20:53| ryoga |


2007. június 13., szerda

Teremtek, tehát vagyok

   Kosztolányi rájött, hogy Rilke tudott valamit, ekkor gyermekálarcba bújt, felnőtt és létrehozta Esti Kornélt, amikor már három, négy volt belőle, és az énjeinek csapatával vicces kis játékokat játszottak felfigyelt rá, hogy az "égbe minden este bál van".
   Weöres Sándor, szűkértelemben vett hazámfia úton a teljesség felé, miután gyakran simogatta a megboldogult Buddha termetes pocakját, fejébe vette, hogy mivan ha. És kippattant a fejéből az ördög kedvenc földi vadmacskája, Psyché. Bolond apja hívta így. A sohavolt költőnő érzelmeit szabadjára engedte, miképpen a vén kéjenc költő a perverz fantáziáját, aztán együtt terebélyes fantázia-orgazmusok közepette, végül elégedetlenül újraírták a 19. század elejét, ma itt ülnek Szombathelyen, orgonák alléja mellett, Weöres a vékonyhangú, alacsony, átható, tekintetű és a kismacskája, és fémbe öntve tekintenek az öröklét felé.
   Kassák Lajos és a tetőfedőmester, ha jól emlékszem, vonattal mentek talán Berlinig. Onnan gyalog Pározsba majd vissza, közben meghaltak, újra éledtek, meghaltak, újraéledtek, lecserélődtek, Szittya Emil jött helyettük, és egy új Kasi, de már régóta a nevén sem nevezték. A ló korántsem döglődött, nagy versenyre kelt az álomszerű madarakkal. Végül megérkeztek, büszkén állíthatom ÉN KASSÁK LAJOS vagyok. S máig repdes a nikkel szamovár.
   Ebből is gondolhatjuk, hogy nem járkálhatunk föl-alá mint a halálra ítélt, nem nézhetjük tétlenül, hogy nem ismerjük magunkat, hogy nem merjük vállalni magunkat, és a másikunkat, a mindenünket. Önmagunkat kell megteremteni. És a világot körülöttünk. Minden csak erre vár.
  

22:47| ryoga |


Régebbiek | Végére »
Bemutatkozás
ezt a szöveget helyettesítsd be a bemutatkozásoddal!